It’s concert day! The final day of playing together for the best-off of Trina Orchestra. If for musicians, concert is synonym with a reward after all the work done, for technicians, it’s another business. Everything needs to be done: setting…
Now is time to relax and do some things other than music! Once luggages packed and breakfast took for the last time at the musical academy, Trinasians moved to Carmen Würth Forum, a museum dedicated to contemporary art, for a…
Last day of rehearsal; last day before the break. Last day to fine-tuning details and reach the summits of the music. And there’s no better way to do it than with tuttis. « It’s by spending time together and listening…
After the heat, it was the turn of the rain to follow Trina’s week. But nothing can stop the great mood of the musicians! Concert is coming up fast, and there are still a few details to work out. Repeat…
Second day, and tired is clearly presents. But energy is still here, and musicians especially need it when they have to play all together. Because an orchestra of more than 100 hundred people requires a lot of concentration! It’s not…
Let the music start! After a visit to the castle and its awesome garden, Trinasians play their first notes, all under the sharp eye of the cameras, ready to pounce at the slightest moment to get a nice shot. The…
Here we are. The best of Trina Orchestra. One week of sharing music, happiness and laughs. But before the homecoming, the way for Hungarian and French is long, very long… Departure at 6 a.m. for some, and then bus and…
Este 7 óra, itt az idő!
Minden hosszú magyar beszédekkel kezdődött, ami alatt feltettük a trinás tetoválásainkat. Ezután a vonósok kezdték a koncertet megalapozva a hangulatot. A végén, az utolsó számuknál még a színpad elé is berohantunk táncolni. A szünet után rajtunk volt a sor, a fúvósokon. Koncentráltak, de idegesek voltunk. Rögtön a legnehezebb darabjainkkal kezdtünk. Lépésről lépésre lazult a koncentrációnk, ami utat engedett annak, hogy élvezzük a darabokat. Olyan vadakká váltunk, mint az állatok. Jó emlék marad ez…
Vasárnap reggel már Budapesten találtuk magunkat. Hajóztunk a Dunán, sétáltunk a városban és olyan különlegességeket kóstoltunk, mint a csirkepaprikás. Nyam-nyam-nyam
Émilie, trombitás
Mint minden koncert nap, ez is egy barátságos koraiságú felkeléssel és egy egészséges mértékű izgalommal indult. A vonósokkal birtokba vettük fél tízkor a színpadot a főpróbához és azt kell mondjam, várakozásunkon felül szólt a zenekar. Miután befutottak (és vártak majd egy órát ránk 😅) eljátszottuk a nagy tutti darabjainkat is velük (top secret). Most éppen ebédelünk egy kis krumplis tésztát és egy kevésbé magyaros carbonarat. A fúvósok ezután a húrok közé csapnak, megkapjuk az idei koncert pólónkat, hogy csinosak legyünk estére. Egy kis pihenés és már kezdünk is, alig várjuk!
Kata - nagybőg
Ma bizony semmi próba! Korán kellett kelnünk, de a mai nap a pihenésé. Egy hosszabb utunk is volt ehhez a tó felé. Az idő nem volt olyan meleg, mint ahogy vártuk, de egy kis úszásra nem lehetett nemet mondani. A reggelt Martonvásáron töltöttük a Brunswick kastélynál. Itt megnéztük a Beethoven múzeumot, röplabdáztunk, fociztunk és pihentünk a kertben. Ezután a park éttermében ebédeltünk és a délután többi részét a Velencei tónál töltöttük a koncert napja előtti relaxációval. Ideje volt visszatérnünk Pilisvörösvárra, ahol egy jazz banda várt minket és végre megkóstolhattuk a klasszikus magyar gulyáslevest.
Gabriel ütőhangszeres