Itt vagyunk – a Trina Zenekar legjobbjai. Egy hét zene, öröm és nevetés megosztásával telt el.
De mielőtt hazaindulnánk, a francia és a magyar csapatra még hosszú, nagyon hosszú út vár…

Egyesek számára a nap már reggel 6-kor indul, majd busz és vonat szállítja a zenészeket keresztül Európán, egészen Németországig.
Megállókra szükség van – a zenészeknek és a fáradhatatlan sofőröknek egyaránt –, és ezek a szünetek gyakran tartogatnak meglepetéseket:
„Gyorsétteremben táncolni? Soha!” – A Trinások mégis megtették.

Az izgatottság nagy, de ahogy telnek a kilométerek, a nevetést lassan mély sóhajok váltják fel.

Végül előbb a franciákat, majd a magyarokat hatalmas taps fogadja Weikersheimben. Trina visszatért megszokott lendületéhez – kezdődhet az ünneplés!

A híres pincében a koccintások hangja keveredik a csocsó- és biliárdgolyók csattogásával.
A terem azonban gyorsan kiürül, mert holnap komoly nap kezdődik.
(A legjobb még hátravan!)

Kezdődjön a zene!

A kastély és a csodálatos kert meglátogatása után a trinások végre megszólaltatták első hangjaikat – mindezt a kamerák éber figyelme alatt, amelyek készen álltak arra, hogy a legjobb pillanatot elkapják.

A nap tűzött, de a zenészek mindent beleadtak.

A délutánt az első közös próba jellemezte a Filharmóniában. Annak ellenére, hogy egy éve nem játszottak együtt, a zenekari hangzás gyorsan kialakult, és az ütemek egymást követték.

Az estét a német csapat szervezte – a legszebb hagyományos viseletükbe öltözve szórakoztatták a közönséget.

Sajnos jött egy vihar, és úgy tűnt, hogy elrontja az estét. Vagy mégsem?

Nem bizony, a trinások mindig találnak módot arra, hogy jól érezzék magukat együtt: énekeljünk az esőben!

Átázott ruhában, német polka hangjaira folytatódott az este…

Második nap, és a fáradtság már jól érezhető. De az energia még mindig megvan, és a zenészeknek különösen szükségük is van rá, amikor együtt kell játszaniuk. Hiszen egy több mint 100 fős zenekar rengeteg koncentrációt igényel!

Nem könnyű feladat ez a karmesternek sem, akinek hallatszania kell ebben a vonós-, fúvós- és rézfúvós-kavalkádban…

A Trina egyben lehetőség is a fiatalok számára, hogy először próbálják ki magukat zeneoktatóként. Ezért valószínűleg új arcokat is látni fogsz a zenekar előtt.

Most azonban itt az ideje a pihenésnek és a szórakozásnak – és a franciák igazán tudják, hogyan kell bulizni.

A pincében szinte lángolt a hangulat, és még most sem tudjuk pontosan, mikor ért véget az éjszaka…

A hőség után az eső vette át a főszerepet a Trina hetében. De semmi sem tudja elrontani a zenészek jókedvét!

Közeleg a koncert, és még van néhány apróság, amit ki kell dolgozni. Ismétlés, ismétlés és ismétlés – a tökéletességig. Ez a trinások mindennapi rutinja.

A Trina fennállásának 13 éve alatt jelentősen kibővítette zenei repertoárját. A vonószenekar által előadott klasszikus zenétől kezdve a big band formációban megszólaló jazzig, sőt, a fúvószenekar számára kifejezetten erre az alkalomra írt eredeti műig – a zenészek sosem unatkoznak!

És ez a bulikon sincs másként, ahol a magyarok újra és újra meglepik a többieket… például lisztes játékokkal!

Közben már zajlanak az utolsó előkészületek a nagy napra.

Az utolsó próbanap, az utolsó nap a szünet előtt. Az utolsó alkalom, hogy finomhangoljuk a részleteket, és elérjük a zene csúcsait. És nincs is jobb mód erre, mint a tutti próbák.

„Azzal, hogy együtt töltitek az időt és figyeltek egymásra, érhetitek el a legnagyobb fejlődést!” – mondta a karmester. Úgy tűnik, igaza volt, mert a trinások nyugodtan készülnek a koncertre.

De hogy igazán készen álljanak, szükség van még egy utolsó bulira. Egy olyanra, ahol együtt táncolhatnak egész éjjel…

Az utolsó próbanap, az utolsó nap a szünet előtt. Az utolsó alkalom arra, hogy tökéletesítsük a részleteket, és elérjük a zene csúcsait. És nincs is jobb módja ennek, mint a tutti próbák.

„Azáltal, hogy együtt vagytok és figyeltek egymásra, fogtok a legtöbbet fejlődni!” – mondta a karmester. Úgy tűnik, ez igaz, mert a trinások nyugodtan és magabiztosan készülnek a koncertre.

De hogy igazán készen álljanak, kell még egy utolsó buli. Egy este, ahol együtt táncolhatnak… egészen hajnalig.

Elérkezett a koncert napja! Az utolsó alkalom, hogy a Trina Zenekar válogatott tagjai együtt zenéljenek.

A zenészek számára a koncert a jutalom mindazért a munkáért, amit a héten elvégeztek – a technikusoknak viszont ez egy újabb kihívás. Mindent elő kell készíteni: beállítani a termet, a világítást, az élő közvetítést vagy a felvételt… Mindent megtettek azért, hogy a zenészek a lehető legjobban érezzék magukat.

A terem megtelt, a fények kialudtak – és megszólalhatott a zene.

A pletykák szerint ez volt minden idők legjobb Trina-koncertje…

Idén az összes bevételt egy olyan jótékonysági szervezet kapta, amely a bevándorlók munkaerőpiaci beilleszkedését segíti!

Egy ilyen intenzív hét után egy kis továbbalvás igazán megérdemelt volt. Így a trinások csak késő délelőtt találkoztak egy szokatlan programra: barlanglátogatásra.

Harminc méterrel a föld alatt sétáltak a cseppkövek között, és természetesen kipróbálták az akusztikát is – néhány tipikus Trina-dal éneklésével.

Ezután visszatértek a felszínre, ahol grillezés várta őket egy sípályán, a vendéglátó családokkal együtt.

Egy utolsó alkalom, hogy megosszák az élményeket, nevessenek – és természetesen polkát játsszanak!

Mindenki élvezte ezt az utolsó közös pillanatot, mielőtt lezárult ez a fejezet…

Itt vagyunk – a Trina Zenekar harmadik évadának végén.
Most eljött a búcsú ideje, és mindenki hazafelé indul.

Ez nem könnyű feladat, és bizony sok könny is elhullott. A franciák és a magyarok elhagyták Gerstettent – hosszú nap várt rájuk busszal és vonattal.

Az utazás csendben telt, mindenki aludt. Valószínűleg arról az egy hétről álmodtak, amit együtt éltek át.

Az emlékek még sokáig a trinások szívében maradnak.

A harmadik fejezet lezárult – itt az idő, hogy kinyissuk a következőt…